Félelem! Problémát okozott neked valaha? Visszatartott valaha, hogy olyan dolgokba kezdj, ami saját vagy mások életét gazdagította volna? Van erre megoldás.
A Kereszténység sok előnyének egyike a félelemtől való szabadság. Mikor azért nem változtatunk dolgokon vagy szállunk szembe problémákkal mert félünk, akkor emlékeznünk kell arra, hogy Isten azt ígérte, hogy előttünk fog járni és győzedelmesen fog minket átsegíteni mindenen, ha engedelmeskedünk Neki.
Hogyan legyünk készek
Mikor például egy állás interjúra készülünk, ahelyett, hogy attól rettegnénk, hogy rossz benyomást fogunk kelteni vagy nem kapjuk meg az állást, kérjük Istent arra, hogy készítse fel a munkáltatók szívét és elméjét és hogy segítsen nekünk a legjobb fényben bemutatnunk önmagunkat. Mikor Isten “előkészíti az utat”, bízhatunk abban, hogy bármi is történjék, a javunkra fog válni Isten tökéletes terve által.
A Biblia mesél egy Ábrám nevű emberről, aki a saját félelme ellenére bízott Istenben. Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (Mózes 1. Könyve 12:1).
Hogyan legyünk megállíthatatlanok
Hogyan éreznéd magad, ha Isten arra kérne, hogy hagyd el a hazádat, a családodat és mindent, ami ismerős és kényelmes számodra és indulj el az ismeretlen felé? Félelemmel lennél tele? Pontosan ez volt Ábrám problémája is – megijedt ettől. De Isten azt mondta neki, “Ne félj”. Ugyanez volt az üzenete Józsuéhoz is, mikor megkérte őt, hogy vezesse Izrael gyermekeit arra a földre, amit örökségül ígért nekik (lásd. Józsué 1:6-9). És mindenkinek, aki ma elindul, hogy Isten tervét kövesse, azt üzeni, “Ne félj”.
Elisabeth Elliot, akinek a férjét négy másik misszionáriussal együtt öltek meg Ecuadorban, azt mondta, az életét teljesen a félelem irányította. Minden alkalommal, amikor előre lépett, hogy tanítson, megállította a félelem. Aztán egy barátja olyat mondott neki, ami felszabadította. Azt mondta, “Miért nem csinálod félve?” Elisabeth hallgatott a barátjára és megfogadta ezt a tanácsot. Rachel Saint-el együtt, aki egy másik meggyilkolt misszionárius testvére volt, elindultak, hogy bennszülött törzseket evangelizáljanak, köztük azokat is, akik megölték a szeretteiket.
Sokszor azt hisszük, hogy meg kell várnunk, amíg elmúlik a félelmünk, mielőtt megtennénk valamit. Pedig, ha ezt tennénk, nem sokat érnénk el Istennek, másoknak sőt még magunknak sem. Ábrámnak és Józsuének is Isten iránti hittel és engedelmességgel kellett elindulniuk afelé, amire Isten kérte őket – még akkor is, ha féltek.
Ne szaladj el
Én hiszem, hogy a ne félj szavak csak azt jelentik ne szaladj el. Ezért a félelem ellenszere egyszerű: ahelyett, hogy meghajolnánk előtte és beadnánk a derekunkat, határozottan ellen kell állnunk a félelmünknek tudva azt, hogy Isten előttünk járt és előkészítette a terepet.
Pontosan ezt szeretné Isten. Még ha kiszáradt szájjal és remegő térdekkel is, kérnünk kell Őt, hogy erősítsen meg bennünket. El kell határoznunk, hogy az életünk nem a félelem által lesz irányítva, hanem Isten Igéje által.
Ahogy Mózes első könyvében is láttuk, Isten nagy feladatot adott Ábrámnak. Azt mondta, “Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!” Ha Ábrám meghajolt volna a félelmének, sosem tudta volna beteljesíteni a sorsát, amire Isten teremtette, hogy sok népnek legyen atyja.
Ugyanígy, ha Józsué nem lett volna úrrá a félelmén és engedelmeskedett volna Isten parancsának, hogy vezesse a népét az ígéret földjére, akkor sosem élvezhették volna mindazt, amit Isten ígért nekik.
A félelem előtti meghajolás átalakítja Isten legjobb tervét az életünkre. Ezért használd Isten Igéjét, hogy azt tedd, amit Ő szeretne, hogy tegyél … még ha félve is kell megtenned! A jutalom hatalmas.