Az Egyedüllét Nem Kell, hogy Magányos is Legyen

Az Egyedüllét Nem Kell, hogy Magányos is Legyen

Manapság sok embert érint a magányosság súlyos problémája. Az utazásaim során egyre több ember kér segítséget és útmutatást arról, hogy hogyan kezeljék a magányt az életükben.

A Bibliában Isten azt mondja, hogy nem vagyunk egyedül. Ő meg akar minket szabadítani, vigasztalni és gyógyítani. Sajnos sok ember viszont nem tudja túltenni magát az életükben történt fájdalmas veszteségeken. Néha, mikor nem várt tragédiával szembesülünk, a fájdalom elviselhetetlennek tűnhet. Segítség nélkül felhő szerűen borulhat a fájdalom érzése egy emberre vagy családra, ami nem akar feloszlani.

A magánynak sok oka lehet, de sokan nem tudják, hogy nem kötelező ezzel élni. Szembe lehet nézni vele és meg is lehet birkózni vele. A magányosság sokszor belső fájdalomként, űrként vagy figyelemre való epekedésként jelenik meg. Mellékhatása lehet az üresség érzet, a hasznavehetetlenség érzése vagy a céltalanság.

Egyedül vagy (önálló, visszavonuló, egyedülálló)? Vagy magányos vagy (lehangolt, elhagyott, levert a társaság hiánya miatt)? A kettő között nagyon valós a különbség. Fontos észre venni, hogy attól, mert egyedül vagy, nem feltétlenül kell magányosnak és elhagyottnak lenned. Bár nem mindig lehetséges elkerülni az egyedüllétet, válasz mindig van a magányra. Gyakran a magány oka egy trauma vagy krízis, ami egy szerettünk elvesztéséből, válásból vagy szakításból adódik.  Mikor történik valami az életünkben, ami által tudatosul bennünk, hogy az életünk végleg megváltozott, krízis helyzetet vagy traumát okozhat, ami magányosság érzetéhez vagy kétségbeeséshez vezethet.

Csak mint egy gyógyuló sebnél, a fájdalmat sokáig érezhetjük, de a teljes gyógyuláshoz napi javulásra van szükség. Ha egy seb nem akar gyógyulni, az gyulladásra utal, amivel foglalkozni kell. Hiszem, hogy ugyan ez vonatkozik az érzelmi sebekre is: a lelkünknek is ugyan úgy gyógyulnia kell, mint a testünknek. Isten ugyanúgy adott nekünk érzelmeket, mint testet. Ő gondoskodott a benne rejlő lelki és testi megújulásunkról. Bár az igaz, hogy mindig hiányozni fog az, akit vagy amit elvesztettünk, de ez nem azt jelenti, hogy végleg magányosnak kell lennünk.

Én hiszek abban, hogy a következő két dolgot meg kell tennie azoknak, akik túl szeretnének jutni a magányon:

  1. Tudni, hogy Isten mindig velünk van. A Bibliában Isten emlékeztet minket arra, hogy Ő mindig velünk van és sosem hagy el bennünket (lásd Zsidók 13:5). A magány sokszor olyan kérdésekhez vezet, amit nem tudunk megválaszolni, például: Mi lesz, ha örök életemre egyedül maradok? Mi lesz, ha ez a fájdalom, amit érzek, mindig velem marad? Mi fog történni, ha egy olyan problémával szembesülök, amit nem fogok tudni egyedül megoldani? Mi lesz ha… mi lesz ha… mi lesz ha…? Ezeket a kérdések a végtelenségig sorolhatnám. Valószínű sosem leszel képes megválaszolni a mi lesz ha kezdetű kérdéseket. De amíg tudod, hogy az Úr veled van, addig biztos lehetsz abban, hogy Ő tudja az összes választ, amire szükséged lehet.
  1. Agresszívan kezdj egy új életet. Nem lett mindennek vége az életedben, csak egy résznek. Egy szakasznak vége lett, de egy új kezdetét veheti, ha hajlandó vagy tenni érte. Ne ülj és várj passzívan, hogy történjen valami vagy hogy valaki rád nyissa az ajtót. Menj, és keress új barátokat. Keress valaki mást, aki magányos, és legyél a barátja. Le fogod aratni, amit elvetsz és Isten sokszorosan megjutalmaz a barátságodért.

Engedd, hogy a magányod könyörületté lehessen más magányos emberek felé, és dönts úgy, hogy teszel valamit mások magánya ellen!

Facebook icon Twitter icon Instagram icon Pinterest icon Google+ icon YouTube icon LinkedIn icon Contact icon