Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: “Abbá, Atya!” —Róm. 8:15
Pál apostol azt tanítja, hogy a Szent Szellem az örökbefogadás szelleme (az angol ford. szerint – a ford. megjegyzése). Az örökbefogadás szó azt jelenti, hogy Isten családjába kerülünk, még akkor is, ha korábban kívülállók voltunk, akiknek semmi közük nem volt Istenhez. Bűnösök voltunk, és Istentől elszakadtunk, de Isten az Ő nagy irgalmasságában megváltott minket, megvásárolt minket, és újra közel vont magához saját Fia vére által.
Az örökbefogadást természetes értelemben értjük. Tudjuk, hogy néhány árva gyermeket olyan emberek fogadnak örökbe, akik szándékosan választják ki őket, és sajátjukként tekintenek rájuk. Micsoda megtiszteltetés, hogy szándékosan kiválasztanak valakit, hogy ráárasszák szeretetüket.
Isten pontosan ezt tette értünk, Krisztusban hívőkért. Annak köszönhetően, amit Jézus tett értünk a kereszten, most már örökre az Ő családjához tartozunk, és az Ő Szelleme lakozik a lelkünkben, és kiált az Atyához. Az Atya Isten már a világ megalapítása előtt eldöntötte, hogy mindenkit szeretni fog, aki szereti Krisztust, és gyermekének tekinti. Elhatározta, hogy örökbe fogadja mindazokat, akik elfogadják Jézust Megváltójuknak. Isten örököseivé válunk, és az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak örököstársaivá.
A tudat, hogy Isten családjába tartozunk, bátorságot ad nekünk, hogy az Ő trónja elé járuljunk, és kéréseinket közöljük vele.
