Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. . . —Zsid. 12:15
Ha megengedjük, hogy megbocsátatlanság legyen az életünkben, akkor tele vagyunk haraggal és keserűséggel. A keserűség olyasvalamire utal, ami keserű, illetve átható ízt hagy a szájban.
Emlékszünk, hogy amikor Izrael fiait kifelé készültek Egyiptomból, az Úr azt mondta nekik, hogy készítsenek ételt a Páskára, amely keserű füveket tartalmazott. Hogy miért? Isten azt akarta, hogy a keserű fűszernövényeket a rabságban megtapasztalt keserűségre emlékezve egyék meg. A keserűség mindig együtt jár a rabsággal.
Hogyan kezdődik a keserűség? Egy gyökérből nő ki, amelyről a King James fordítás úgy beszél, mint a keserűség gyökere. A keserűség gyökere a megbocsátatlanság magjából mindig a keserűség gyümölcsét hozza.
A keserűség az ellenünk elkövetett sérelmekből fakad, amiket nem engedünk el, amiket addig játszunk le a fejünkben újra és újra, amíg óriásivá nem duzzadnak. Minél tovább hagyjuk őket növekedni és gyökerezni, annál mélyebbre hatolnak. Tanulj meg gyorsan bűnbánatot tartani, mert minél hamarabb megteszed, annál könnyebb lesz!
A keserűség gyökere megfertőzi egész lényünket – a hozzáállásunkat és viselkedésünket, a perspektívánkat és a kapcsolatainkat, különösen az Istennel való kapcsolatunkat.