Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik. (Luk.18,14.)
Alukács 18:10–11-ben, két emberről olvasunk, akik felmentek a templomba imádkozni. Az egyik egy farizeus, a másik egy vámszedő volt. Jézus azt mondta, “A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő.” Majd folytatta saját jócselekedeteinek felsorolását. Tetszik ebben az igerészben, hogy a Biblia nem mondja, hogy a farizeus Istenhez imádkozott. Annyit ír, hogy a templomba ment, de ott “megállt és így imádkozott magában”. Itt egy olyan emberről olvasunk, aki látszólag imádkozik, és mégis azt mondja a Biblia, hogy nem Istenhez beszélt, hanem magában! szerintem néha mi is azért imádkozunk, hogy lenyűgözzünk embereket, vagy talán magunkat. legyünk őszinték: saját magunkat is lenyűgözheti az ékesszólásunk. Mikor Istenhez beszélünk, és Őt keressük egyetértésben valaki mással vagy egy csapat emberrel, nagyon vigyáznunk kell, hogy ne prédikáljunk a többieknek, és ne akarjunk szuper szellemi imát elmondani, hanem valóban osszuk meg Istennel, mi van a szívünkben. Az egyetértés hihetetlenül erőteljes dolog, de tisztának kell lennie, és alázatból kell fakadnia.
Isten szava ma hozzád: Isten minden jó cselekedeted látja, amit titokban teszel, és meg fog jutalmazni.