“Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, … Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle.” (Mát.6,7–8.)
Asátán egyik legnagyobb hazugsága az imával kapcsolatban az, hogy az imánknak mindenképpen hosszúnak kell lennie. El akarja hitetni veled, hogy órákig kell imádkoznod, és csak ezután gondolhatod úgy, hogy igazán imádkoztál; de tudom Isten Igéjéből és személyes tapasztalatból is, hogy az imáknak nem kell hosszúnak lenniük ahhoz, hogy erőteljesek legyenek. A rövid ima sem feltétlenül erőteljes. Az ima hossza igazából nem számít Istennek. A lényeg az, hogy imáinkban a szellem vezessen, szívből jöjjön, és igaz hit társuljon hozzá.
Hiszem, hogy annyira bele tudunk gabalyodni a szavakba imádkozás folyamán, hogy közben elveszítjük az ima erejét. Ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy semmi rossz nincs abban, ha hoszszabban imádkozunk. Mint korábban említettem, hiszem, hogy mindnyájunknak időt kell szánnunk az Istennel való kapcsolatunkra és az imára, és az hogy hajlandóak vagyunk erre vagy sem, megmutatja, milyen bensőséges kapcsolatban vagyunk Vele. Azt azonban nem hiszem, hogy meghatározott számú órát kell végigküszködnünk ahhoz, hogy megpróbáljunk kommunikálni Istennel, távol a szent szellem vezetésétől, merő kötelességtudatból, illetve testi cselekedetként. Ha az életünk problémái megkövetelik, hogy hosszan imádkozzunk, és sok idő kell, hogy meghalljuk Isten hangját, akkor igenis bele kell fektetnünk a szükséges időmennyiséget, de nem kell azért nyújtani az imánkat, hogy kitöltsük az időt.
Isten szava ma hozzád: Legyenek az imáid Szellem által vezéreltek, szívből jövők, és igaz hittel teliek.