Ezek után az események után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj Abrám! Én vagyok a pajzsod: jutalmad igen bőséges. —1 Móz. 15:1
Az 1 Móz. 12:1-ben, Isten egy hosszú utasítást adott Ábrámnak. Sok szóban ezt mondta el, “Pakolj össze és hagyj itt mindenkit, akit ismersz és mindent, ami ismerős és menj el arra a helyre, amit Én mutatok neked.”
Ha Ábrám behódolt volna a kétségnek és bizonytalanságnak, a történet soha nem folytatódott volna. Soha nem tapasztalta volna meg Istent, mint pajzsot, mint nagy kárpótlót, és soha nem nyerte volna el minden képzeletet felülmúló jutalmát.
Ugyanígy, ha Józsué nem győzte volna le félelmét, és nem engedelmeskedett volna Isten parancsának, hogy vezesse be a Népét az Ígéret földjére, akkor sem ő, sem pedig a nép soha nem élvezhette volna azt, amit Isten eltervezett és elkészített számukra. Erő van Isten igéjében, ami felvértez minket, hogy többé ne adjuk meg magunkat a félelemteljes bizonytalanságnak. Meg tudjuk tenni, amit Isten akar, még akkor is, ha félünk közben. Mikor szembetaláljuk magunkat egy akadállyal, mondhatjuk, “Uram, erősíts meg engem! Te mondtad, hogy tegyem meg ezt, és segítségeddel meg is fogom tenni, mert kinyilvánítottad az akaratodat számomra. Elhatároztam, hogy az életemet nem a félelem fogja uralni, hanem a Te igéd.”
Isten nem mindig szabadít meg dolgoktól; gyakran “keresztülvezet” rajtuk.