Te benned bíztam, Uram! (Zsolt.31,1.)
Emlékszem, mikor Isten azt mondta nekem, hogy hagyjam ott a teljes állásomat, ahol nagyon jól kerestem. elkezdett foglalkozni velem, azt mondta: „ezt ott fogod hagyni, otthon maradsz, és felkészülsz a szolgálatra”.
nem engedelmeskedtem egyből, mert féltem otthagyni az állásomat. Végül is, hogyan lehetek egyáltalán biztos benne, hogy Isten szólt hozzám? Ő pedig ösztökélt, végül megpróbáltam egyezséget kötni vele, azt mondtam, „nem fogok teljes állásban dolgozni, de részmunkaidőben igen.”
tehát elmentem részmunkaidőben dolgozni, mert féltem teljesen rábízni magam Istenre. Dave-nek és nekem nem volt annyi bevételünk, mint előtte, de rájöttem, hogy a korábbinál kevesebb pénzből is ki tudunk jönni. Meg kellett húzni a nadrágszíjat, de ki tudtuk fizetni a számláinkat. több időm is volt felkészülni a szolgálatra. Jó tervnek tűnt, de nem Isten terve volt.
Megtanultam, hogy Isten nem akar „egyezségeket”, és végül ki is rúgtak a részmunkaidős állásból. Jó munkaerő voltam, és soha nem rúgtak ki addig sehonnan. Bár nem tetszettek a körülményeim, végül oda kerültem, ahol Isten végig látni akart – teljesen tőle függtem.
Munka nélkül meg kellett tanulnom Istenben bízni minden egyes kis dologban, amire csak szükségem volt. Hat évig isteni közbenjárás kellett ahhoz is minden egyes hónapban, hogy kifizessük a számláinkat, de ez idő alatt rengeteget tanultam Isten hűségéről. Mindig gondoskodott rólunk, és amit ekkor megtapasztaltunk, az képessé tett minket arra, hogy bízzunk Benne, Ő biztosítani fogja a forrásokat, melyek egy nemzetközi szolgálat működéséhez kellenek. Bátorítalak, hogy teljes mértékben engedelmeskedj Istennek, és ne próbálj egyezkedni Vele, mert az soha nem fog működni!
Isten szava ma hozzád: Ha egyezkedünk Istennel, soha nem nyerünk.