Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt. (2 Kron. 20,13.)
Különösen szeretem a mai igeverset és azt a tényt, hogy egy egész nemzet áll Isten előtt. látod, Istennél az, hogy nyugodtan megállsz hitben, cselekvésnek számít. Persze nem testi cselekvés,
hanem szellemi. Az életünkben általában természet szerint cselekszünk, és nagyon kevés dolgot, vagy szinte semmit sem teszünk szellemileg. Mikor azonban megfegyelmezzük magunkat, hogy csendben legyünk, és várjuk az Urat, akkor erőteljes szellemi tevékenységbe vonódunk bele. A hajlandóságunk, hogy csendben várjunk, azt mondja az Úrnak, “Várni fogok Rád, míg teszel valamit ezzel a helyzettel. Közben békességem lesz és élvezni fogom az életemet, míg várok Rád.”
Júda népének, ők álltak itt csendben az Úr előtt, minden oka meglett volna rá, hogy megpróbáljon tenni valamit – bármi mást, mint csendben állni. túlerővel néztek szembe, akik azért jöttek, hogy elfoglalják a földjüket, és rabszolgává tegyék őket. Biztos, hogy kísértésük volt arra, hogy felkeljenek ellenük, vagy legalábbis megvédjék magukat. Azonban nem ezt tették. egyszerűen megálltak csendben, várták Istent, és Ő csodálatos módon megszabadította őket.
Ha Istenre várunk, az erőt ad (lásd. Ézs.40,31.). szükségünk lehet arra az erőre, amit így várakozás közben nyerhetünk, ahhoz, hogy megtegyük majd azt, amire Isten fog utasítani bennünket. Akik várják az Urat, meghallják a hangját, választ kapnak, és erőt nyernek, hogy engedelmeskedjenek, és megtegyék, amit mond nekik.
Isten szava ma hozzád: Csendben megállni az Úr előtt: cselekvő hit.