Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? —Gal. 3:3
Pál egy olyan kérdést tett fel a galatáknak, amely szerintem ma is fontos: A Szellemre hagyatkozva kezdtük el új életünket Krisztusban, de vajon most nem testben próbáljuk-e élni azt?
Ahogyan kegyelemből (Isten kiérdemelhetetlen kegyelméből), hit által üdvözülünk, és nem a test cselekedetei által (Ef. 2:8-9), úgy a hit által minden nap közelebb kerülünk Istenhez. Minden napot kezdhetünk azzal, hogy ezt mondjuk: “Uram, ma ismét Tőled függök. Nem arról van szó, hogy mit tudok megtenni a saját erőmből, hanem arról, hogy mire hívsz el a Te erőd által”.
Amikor megtértünk, nem voltunk abban az állapotban, hogy magunkon segítsünk. Csak a büszkeség vagy a megfelelő tudás hiánya késztethet minket arra, ha ma másképp gondoljuk ezt – ugyanis még mindig nem vagyunk olyan állapotban, hogy magunkon segítsünk. De hála Istennek, ahhoz tökéletes állapotban vagyunk, hogy Rá hagyatkozzunk mindenben, amire szükségünk van. Amíg Rá tekintünk, és bízunk az Ő tökéletes munkájában, addig megnyugodhatunk, és valóban élvezhetjük azt az életet, amiért Jézus meghalt, hogy a miénk lehessen.
Ha testben járunk – a saját erőnkből tesszük a dolgokat – az frusztrációhoz vezet. De ha Szellemben járunk – engedelmesen, Istenben bízva és Tőle függve – örömünk kimondhatatlan lesz. Ha legközelebb frusztrációt érzel, állj meg, és kérdezd meg magadtól, mit próbálsz megtenni anélkül, hogy Istenre támaszkodnál, és valószínűleg megtalálod a zaklatottságod forrását.
A Szent Szellem ereje az, ami képessé tesz arra, hogy új életet élj Krisztusban.
