Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért. —Ef. 6:18
A legtöbb hívőnek ismerősen cseng a King James fordítás szerinti 1 Thessz 5:17. Azt mondja, “Szüntelen imádkozzatok.”
Én ezen elgondolkoztam, Uram, hogyan fogok eljutni oda, hogy képes legyek szüntelen imádkozni? Számomra ez a kifejezés “szüntelen” azt jelenti, hogy nonstop, megállás nélkül. Nem értettem hogyan lehetséges ez.
Most már jobban értem, miről beszél Pál. Ő arra gondolt, hogy az ima legyen olyan, mint a lélegzetvétel, olyasmi, amit folyamatosan csinálunk, de gyakran öntudatlanul. A fizikai testünknek szüksége van rá, hogy lélegezzünk. Ugyanígy, a szellemi életünk is úgy működik, hogy a folyamatos ima táplálja és tartsa fent.
A probléma ott jelentkezik, amikor a törvénykező, vallásos gondolkodás miatt az az elvetélt ötletünk támad, hogy egy bizonyos imarendhez ragaszkodjunk, így lemaradunk a lényegről. Ha túl “vallásosak” leszünk az imával kapcsolatban, azt gondoljuk, hogy bizonyos időmennyiséget bele kell fektetnünk, mert más is így csinálja, kárhoztatni fogjuk magunkat. Az imával kapcsolatban nem a testhelyzet, az idő vagy a hely a legfontosabb tanítás, hanem hogy megtanuljuk, hogyan imádkozzuk át magunkat a napon. Imádkozzunk hitben, mindig és mindenhol.
A Szent Szellem vezet el a következetesen végigimádkozott életre.