Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: “Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: “Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is!” —Mt. 18:21–22
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én örülök, hogy Isten nem szab határt annak, hogy hányszor bocsát meg nekünk. Függetlenül attól, hogy hányszor vallunk kudarcot, és hányszor maradunk alul, Ő továbbra is azzal bizonyítja szeretetét irántunk, hogy újra és újra megbocsát nekünk, és újra és újra visszafogad minket. Hát nem lenyűgöző azonban, mennyire készek vagyunk elfogadni a folyamatos megbocsátást Istentől, mégis milyen kevéssé akarunk megbocsátani másoknak? Szabadon elfogadjuk a kegyelmet, mégis meglepően merevek, törvényeskedőek és kegyetlenek tudunk lenni másokkal szemben.
A lényeg a következő: nekünk is rengeteget megbocsátottak, fontos, hogy megtanuljuk ugyanezt a megbocsátást másokkal is megosztani. Nem élhetünk szoros kapcsolatban Istennel, miközben keserűséget, neheztelést és megbocsátástalanságot táplálunk egy másik emberrel szemben. Ezek olyan láncok, amelyek lelkileg megkötöznek, és távol tartanak minket Isten legjobb tervétől az életünkben.
Ha vannak emberek, akik megbántottak téged, és nehezen tudsz megbocsátani nekik, akkor emlékezz mindarra, amit Isten megbocsátott neked. Ha így nézed a dolgot, sokkal könnyebb lesz megbocsátani másoknak.
Isten kegyelme segít nekünk könnyedén megtenni olyan dolgokat, amelyek egyébként nehezek lennének.
