Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! (Ézs. 43,1)
Van olyan vagyontárgyad, amit különösen nagyra értékelsz, amire vigyázol és csodálod? Ha látnád, hogy valaki nemtörődöm módon bánik vele, vagy akár még kárt is tesz benne, az nem szomorítana el?
Isten is ugyanígy érez a sajátjai iránt, mint mi. Az emberek Istenhez tartoznak. Az Ő teremtményei, és a szelleme szomorú, mikor
azt látja, hogy rosszul bánnak velük. nem mindenkinek ugyanaz az elhívása az életben, de minden újjászületett ember örököse Istennek és örököstársa Krisztusnak. Minden személynek megvan a joga a békéhez, igazsághoz, örömhöz, hogy be legyenek töltve a szükségei, használja Isten, és lássa, ahogy rajta keresztül kiárad az Ő kenete.
Mindenkinek ugyanolyan lehetősége van a gyümölcsöző szolgálatra, de az, hogy mennyi gyümölcsöt fogunk látni, nagyban összefügg azzal, mennyire vagyunk hajlandóak másokat szeretni. A szent szellem évekkel ezelőtt azt mondta nekem: “Az egyik fő oka annak, hogy az emberek nem járnak szeretetben az, hogy az erőfeszítést igényel. Valahányszor szeretetben járnak, az valamibe kerül nekik.”
A szeretet azt igényli tőlünk, hogy ne mondjuk ki, amit ki szeretnénk mondani. Hogy ne tegyünk meg valamit, amit meg szeretnénk tenni, és adjunk tovább olyasmit, amit legszívesebben megtartanánk. A szeretethez kell, hogy türelmesek legyünk az emberekkel.
A kapcsolatok nem mindig könnyűek, de Istennek mindig fontosak, mert Ő értékeli az embereket. erőfeszítéseket kell tennünk, és áldozatokat kell hoznunk, hogy Isten akarata szerint szeressük az embereket, hogy ne szomorítsuk meg Őt.
Isten szava ma hozzád: Isten saját kincseinek tekinti az embereket, ezért vigyázz, hogyan bánsz velük.