Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem. —H ab. 3:19
Habakuk ószövetségi próféta nehéz időkről beszélt, “magaslatoknak” nevezte őket, és kijelentette, hogy Isten szarvaslábakat adott neki, hogy megmássza azokat a magaslatokat.
A “szarvas” egy bizonyos szarvasfajtára utal, amely fürge hegymászó. Képes megmászni egy meredek, sziklás szakadékot, és nagy könnyedséggel ugrik fel egyik párkányról a másikra. Ez Isten akarata számunkra, hogy amikor nehézségek érnek bennünket, ne rettenjünk meg, és ne féljünk.
Ahhoz, hogy valóban győztesek legyünk, eljuthatunk arra a szintre, ahol nem félünk a nehéz időszakoktól, hanem valóban kihívást jelentenek számunkra. A Habakuk 3:19-ben ezek a “magaslatok” “bajra, szenvedésre vagy felelősségre” utalnak. Ez azért van, mert az ilyen időszakokban növekszünk.
Ha visszatekintesz az életedre, látni fogod, hogy a legtöbb szellemi növekedésed nem az élet könnyű időszakaiban történt; hanem a nehézségek alatt. Aztán az utána következő könnyű időkben élvezheted azt, amit a nehéz időkben szereztél. Az élet tele van a szűkölködés és a bővelkedés keverékével (Fil. 4:12), mindkettő értékes és szükséges.
Isten gyakran a legmélyebb munkáját a legnehezebb körülmények között végzi.
