„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”” (Mát.7,14.)
Talán neked is eszedbe jut valami, amit néhány éve még lelkiismeret furdalás nélkül megtettél, de ma már zavarna, ha megpróbálnád megtenni. Öt éve még lehet, hogy még nem zavart, de mostanra Isten felfedte előtted, hogy ez rossz, és már nem tennéd meg újra többé.
Isten beszél nekünk a problémákról, együtt dolgozik velünk, hogy kijavítson, és aztán pihenni hagy egy ideig. Végül azonban, amíg hallgatunk Rá, mindig elő fog hozakodni valami újjal.
Ha olyan vagy, mint én, valaha nemtörődöm módon, a széles ösvényen jártunk az életben, most azonban a keskeny ösvényen vagyunk. Emlékszem, egyszer azt mondtam Istennek, „Úgy tűnik, hogy az utam egyre csak keskenyebb és keskenyebb lesz.” Emlékszem az érzésre, hogy Isten olyan ösvényen vezetett, ami annyira beszűkült, hogy már nem is fértem el rajta! Nem csoda, hogy Pál azt mondta, „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (lásd. Gal. 2:20). Mikor Jézus eljön, hogy bennünk éljen, lakhelyet készít magának, és lassan kiterjeszti jelenlétét az életünkben, míg több lesz bennünk Ő maga, és kevesebb a mi régi, önző természetünk.
Ha a keskeny ösvényen vagy, és úgy érzed, hogy nem tudnád megtenni azt, amit régen, vagy mintha szigorúan korlátozva lennél – akkor bátorítalak, a régi önző természeted van éppen a prés alatt, hogy minél inkább Isten jelenléte lakozhasson benned.
Isten szava ma hozzád: Fogadd el a korlátozásokat, tudván, hogy ezek több helyet fognak készíteni Isten számára.