A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.. . —Gal. 5:22–23
Emlékszem az évekre, mikor én is úgynevezett “jojó keresztény” voltam. Folyamatosan le és fel mozogtam érzelmileg. Ha a férjem, Dave azt tette, ami nekem tetszett, boldog voltam. Ha nem tetszett, amit tett, mérges lettem. Még nem tanultam meg, hogyan legyek a Szent Szellem vezetése alatt, és hagytam, hogy az érzéseim uralják a viselkedésemet.
A hívők leginkább azt mondják el nekem, hogyan éreznek. “Úgy érzem, senki sem szeret.” “Úgy érzem, a házastársam nem bánik jól velem.” “Úgy érzem, soha nem leszek boldog.” “Úgy érzem… Nem érzem…”, és így tovább.
Isten azt akarja, hogy rájöjjünk, az érzelmeink soha nem fognak eltűnni, szóval meg kell tanulnunk uralni őket ahelyett, hogy azok uralnának minket. Dönthetünk úgy, hogy gyakoroljuk az önuralmat és nem hagyjuk, hogy a testies gondolkodásunk irányítson. Egyikünk sem fog mindent megkapni, amit akar. Egy szellemileg érett hívő akkor is tud békés és boldog lenni, mikor nem kapja meg, amit akar. Dönthetünk úgy, hogy megmondjuk magunknak, nem fogunk mindent kimondani, amit akarunk, nem eszünk meg mindent, amit akarunk, és nem teszünk meg mindent, amit érzünk. Döntsd el, hogy hagyod, hogy a Szent Szellem segítsen neked megtenni, ami helyes, nem számít, hogyan érzed magad!
Keresztényként, ahelyett, hogy arra fókuszálunk, hogyan érezzük magunkat, koncentráljunk Isten igéjének igazságára, amit tudunk!