De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. —Fil. 3:14
A múlton való bánkódás az öröm és a béke egyik legfőbb tolvaja. Akár húsz évvel ezelőtt, akár húsz perccel ezelőtt követtél el egy hibát, nem tehetsz ellene semmit, csak megbánhatod, megbocsátást fogadhatsz el, elfelejtheted a múltat, és mehetsz tovább. Ha van valami, amit megtehetsz, hogy visszacsináld a hibáid következményeit, akkor mindenképpen tedd meg. A lényeg azonban az, hogy mindenképpen el kell engedned a múltat ahhoz, hogy megragadhasd a jövőt.
Pálhoz hasonlóan mindannyian a tökéletesség felé törekszünk, de egyikünk sem érkezett meg oda. Bár nehézségeket kellett elviselnie, úgy hiszem, Pál élvezte az életútját és a szolgálatát, és ebben szerepe volt ennek a “törekvésének” is. Megtanulta elfelejteni a hibáit, és nem sajnálkozott a múlton.
Mindig emlékezz, hogy a megbánás ellopja a Mostot! Isten arra hívott el minket, hogy a mostban kerüljünk közelebb hozzá. Amikor a múltba kapaszkodunk, félretesszük a hitünket, elkezdünk nem hinni, majd elveszítjük a békénket és az örömünket.
Legyen ez a nap a döntés napja számodra – egy olyan nap, amikor úgy döntesz, hogy többé nem fogsz megbánásban élni. Legyetek a most emberei. Éljetek a jelenben. Istennek most van terve veled. Bízz benne ma!
Isten kegyelmet, örömöt és békességet ad a mai napra, de nem ad kegyelmet a tegnapra vagy holnapra. Egyszerre egy napot éljünk meg!
