Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá! —Zsolt. 90:17
Különbség van a természetes jóindulat és a természetfeletti jóindulat között. A természetes jóindulatot ki lehet érdemelni, míg a természetfelettit nem.
Ha elég keményen és sokáig dolgozol, elérheted, hogy az emberek nagyrészt kedveljenek és elfogadjanak. Az elfogadást azonban ugyanígy fent kell tartani. Ehhez mindig a megfelelő dolgokat kell tenni és mondani, hogy kedveljenek az emberek, ez egyfajta kötelék.
Ha úgy döntünk, hogy Istent követjük és nem embereket, Ő biztosít minket jóindulatáról. Ez kegyelmének ajándéka, és nem lehet kiérdemelni. Isten nem akarja, hogy arra pazaroljuk az időnket és energiánkat, hogy megpróbáljuk kiérdemelni a jóindulatát. Azt akarja, hogy bízzunk Benne. Mikor Isten nekünk adja a jóindulatát, fantasztikus dolgok kezdenek történni. Megnyílnak előtted a lehetőségek ajtói. Olyan előnyökhöz és áldásokhoz jutsz, melyeket nem érdemeltél ki, illetve nem érdemeltél meg.
Naponta imádkozhatunk Isten természetfeletti jóindulatáért. Ez Isten ajándéka, melyet kegyelemből kapunk hit által. Menj és kérd, kérd kitartóan, és meg fogod kapni!
Mikor tudjuk, hogy minden, amink van, és amit élvezünk, ajándék Istentől, az Ő természetfeletti jóindulatának eredménye, akkor csak annyi teendőnk marad, hogy azt mondjuk: “Köszönöm, Uram.”