„Boldog (áldott, szerencsés, irigylésre méltó) ember, aki mindig (a körülményektől függetlenül) istenfélő, de a kemény szívű bajba esik.” (Péld.28,14.)
Isten sokféle módon szólhat hozzánk, de ha megkeményítjük a szívünket, és nem vagyunk hajlandóak engedelmeskedni annak, amit mond, elszalasztjuk az áldásokat, amiket nekünk akar adni. Emlékszem, mikor minden apróság, amit Isten akart tőlem, Illetve minden dolog, amit nem akart, de én megcsináltam, szüntelen birkózómeccsé vált köztünk.
Napokba, hetekbe, hónapokba, néha évekbe telt, míg Isten dűlőre jutott velem, mire végül elfogadtam a tényt, hogy nem fogja megváltoztatni a véleményét azzal kapcsolatban, amit kért tőlem.
Mikor végül beadtam neki a derekam, a dolgok mindig olyan áldással jártak, melyek minden elképzelésemet felülmúlták. Szükségtelen szenvedésnek tettem ki magam azzal, hogy nem hallgattam Istenre és nem engedelmeskedtem neki. Ha egyszerűen megtettem elsőre, amit kért tőlem, egy csomó problémát megspóroltam magamnak.
Többségünk makacs, és a saját útját akarja járni, még akkor is, ha ezek az utak nem működnek. Megtanulhatjuk azonban, hogyan legyünk lágyak Isten felé, hogyan legyünk érzékenyek a hangjára és szelleme vezetésére. Szellemünk az Istennel való közösségre lett tervezve. Ő intuíciók és a lelkiismeretünk által szól hozzánk, hogy távol tartson a bajtól, és tudassa velünk, mi a jó és mi a rossz.
Ezután az Ő szelleme által segít bennünket a jó dolgok véghezvitelében. Bátorítalak ma, hogy hagyd el a makacskodásodat, ami esetleg ott van a szívedben Isten felé. Járj Ővele, miközben ügyelsz a szívedre, hogy lágy és nyitott maradjon az Ő hangjának meghallására és az engedelmességre.
Isten szava ma hozzád: Sokkal jobb Istennek engedelmeskedni, mint a saját fejünk után menni.