Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. —Péld. 3:5– 6
Sokszor azt mondjuk, bízunk Istenben, de belül még mindig mélyen beágyazott félelmeink vannak, hogy Ő nem igazán fog segíteni nekünk, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ezért tévesen azt feltételezzük, hogy ha eleget gondolkodunk a problémán, és aggódunk miatta, akkor valahogy magunktól is el tudjuk intézni – arra az esetre, ha Isten nem jelenik meg, és nem a mi időzítésünk szerint cselekszik.
A probléma ezzel a hozzáállással az, hogy a problémáinkhoz visz minket közelebb, nem pedig Istenhez. Amikor azonban úgy döntünk, elhisszük, hogy Isten irányít, és hogy Ő bármilyen szituációt megold, közelebb kerülünk Hozzá, és a problémáink végül nem is tűnnek olyan aggasztónak.
Az Istenben való bizalom megóv az agyalástól és attól, hogy magad próbálj rájönni azokra a dolgokra, amelyekre még nincs válaszod. Amikor egy nyomasztó helyzettel szembesülsz, ne hallgass arra a zsémbes belső hangra, amely azt kérdezi: Mit fogsz tenni? Mit fogsz tenni? Csak emlékeztesd magad: bízom Istenben, és Ő majd megmutatja, mit tegyek… ha bármit is tennem kell.
Őrizd meg a békédet, maradj nyugodt, és Isten harcolni fog érted.
