Jézus így szólt hozzá: “Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” —Luk. 22:48
Jézus viselte a bűneinket, hogy nekünk ne kelljen viselnünk őket. De vannak más dolgok is, amiket Ő elszenvedett a kereszthez vezető úton, amelyek példaként szolgálnak számunkra, olyan dolgok, amiken nekünk is át kell majd mennünk, és olyan utak, amelyeken az Ő nyomdokain kell majd járnunk. Jézus élete legrosszabb pillanatában szembesült Júdás árulásával, de nem hagyta, hogy ez akadályozza Őt.
Az árulás különösen fájdalmas, ha olyasvalaki bánt minket, akit szeretünk, tisztelünk, és akiben megbízunk. Lehet, hogy védekezővé és keserűvé válunk, hogy soha többé ne bánthassanak meg bennünket. Isten segítségével azonban kilábalhatunk az árulásból, és ne hagyjuk, hogy gátoljon minket, bárhogy is érezzük magunkat.
A Máté 24:10-13-ban Jézus figyelmeztet bennünket, hogy az utolsó napokban az árulások száma növekedni fog. Hívőként fontosabb, hogyan reagálunk az emberekben való csalódásra, mint az, hogy mit tettek velünk. Ha elárul vagy megsebez valaki, akiben megbíztál, utasítsd vissza a keserűséget. Inkább kövesd Jézus példáját, és bocsáss meg neki. Nem választhatjuk meg, hogy mások mit tesznek, de dönthetünk úgy, hogy helyesen reagálunk.
El kell határoznunk, hogy Isten segítségével hagyjuk, hogy fájdalmunk jobbá tegyen minket, nem pedig keserűvé.
