„Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogy teszitek is.” 1Thessz 5:11
Egy nap, amikor egy irodaépületbe léptem, egy közelben álló ember kinyitotta nekem az ajtót. Megköszöntem és rámosolyogtam. „Te vagy az ötödik ember, akinek kinyitottam az ajtót – mondta – de te vagy az első, aki rám mosolygott, és a második, aki megköszönte.” Másodszor is megköszöntem, nagy mosollyal az arcomon. Ezután elgondolkodtam, mennyire természetesnek vesszük a mások részéről megtett kicsiny dolgokat, mint például ilyet is, hogy kinyitják az ajtót egy idegennek.
Gyakran megdicsérjük az embereket, ha valami nagy dolgot tesznek meg nekünk, de milyen gyakran, ha csak egy aprócska szívességet?
Amikor valaki figyelmes hozzád, köszönd meg, mert ez építő és bátorító számára. Sokat jelent neki, ahogy annak a férfinak is az irodaépületnél.
Időben érkezett a buszod ma reggel? Ha igen, megköszönted a sofőrnek? Legutoljára, amikor étteremben ettél, megköszönted a pincérnek, hogy kérés nélkül újratöltötte a kávédat? Ezt szeretném, ha megértenéd: Fontos, hogy egy hálás hozzáállást fejlesszünk ki magunkban az emberek felé.
Ima:
Uram, segíts, hogy vegyem észre a kis dolgokat, az apró figyelmességeket, amiket az emberek tesznek. Nem szeretnék hálátlan lenni, hanem megköszönni nekik, és áldás lenni számukra.