Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól. —1 Sám. 30:6
Ha nem hiszünk magunkban – az Isten által nekünk adott tálentumokban és képességekben – akkor ki fog hinni? Isten hisz bennünk, és ez jó is, különben talán soha nem jutnánk előbbre. Nem várhatunk mindig arra, hogy valaki más jöjjön, és bátorítson minket, hogy hozzuk ki magunkból, amit lehet.
Amikor Dávid és az emberei reménytelennek tűnő helyzetben találták magukat, mindenki Dávidot hibáztatta, ő azonban felbátorodott és megerősítette magát az Úrban. Később a helyzet is teljesen megfordult (1Sám. 30:1-20).
Amikor Dávid még fiatal fiú volt, körülötte mindenki elbátortalanította őt azzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e megküzdeni Góliáttal. Azt mondták neki, hogy túl fiatal, túl tapasztalatlan, és nincs meg a megfelelő páncélja vagy fegyvere sem. Dávid azonban közel állt Istenhez, és Benne bízott. Hitt abban, hogy Isten erőteljesen kiáll mellette, és győzelmet ad neki.
Az önbizalomhiány abszolút kínzó, de megszabadulhatunk tőle. Dávidhoz hasonlóan megtanulhatjuk megismerni Istenünket – az Ő szeretetét, útjait és Igéjét – és végül bízhatunk abban, hogy Ő megadja nekünk a szükséges erőt.
Az önbizalomhiány gyötrelmének úgy vethetünk véget, hogy az Istenre nézünk, és hiszünk az Ő hatalmas erejében.