„És nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából” —2 Kor 8:5
Az egyik reggeli csendességemben megkérdeztem az Urat: „Hogy tudod végignézni ezt a sok szenvedést – éhező gyerekeket, emberkereskedelmet, népirtást, igazságtalanságot, szegénységet – a világban és nem tenni semmit ellene?” Nem panaszként mondtam, vagy hogy megkérdőjelezzem Őt, igazából választ se vártam rá, csak felmerült bennem a kérdés. Azonnal meg is kaptam rá választ. „Embereken keresztül munkálkodom. Várom, hogy a népem felkeljen és tegyen valamit.”
Te és én egy hadsereg része vagyunk, Krisztus testének része és mindannyiunknak meg kell tenni a részét ahhoz, hogy megváltozzon a világ. Isten rajtunk keresztül akar munkálkodni és kéri, hogy öltözzük fel a szeretetet és kezdjük el a munkát.
A 2Korintus 8-ban Pál a Macedóniai gyülekezet adakozásáról beszél: Először önmagukat adták az Úrnak és nekünk (mint Isten képviselőinek) Isten akarata szerint (teljesen lemondva a saját érdekeikről, annyit adtak, amennyit csak tudtak, rendelkezésünkre bocsátották magukat Isten akarata szerint) …
Ezen mindig elcsodálkozom, nem csak a pénzüket adták oda—hanem önmagukat is. Isten minket is erre hív. Már egy ember is, aki az Úrért munkálkodik alapvető változásokat tud hozni. Te, mint az Úr képviselője, hogyan adod át magad Neki?
Ima
Istenem, imádkozom, hogy munkálkodj rajtam keresztül. Leteszem az önzésemet és a szeretetet választom, használj engem, hogy változás történjen a világban általam.
