Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid. 12,1)
sok dolog, amit tudni akarunk Isten akaratáról, s amit tudnunk is kell, világosan elénk tárul az Ő igéjének lapjairól. Vannak azonban különleges kérdések, melyekre nem ad választ az Írás. Ha imádko- zom valamiért, amiről nem ír világosan Isten igéje, ha olyan döntés előtt állok, amire nem találok idevágó fejezetet vagy igeverset, ami vezetést adhatna, akkor így imádkozom:
“Istenem, akarom ezt, de a te akaratodat jobban akarom a sajá- toménál. Ha a kérésem szerinted nem időszerű, vagy nem egyezik az akaratoddal, akkor kérlek ne add meg nekem. Ámen.”
Érzelmileg is bele tudunk vonódni olyasmibe, ami látszólag Is- tentől van, de miután belevágunk, rájövünk, hogy ez talán csak egy jó ötlet, és nincs remény rá, hogy Isten segítsége nélkül sikeres le- gyen. Isten azonban nem köteles semmi olyasmit befejezni, ami nem tőle való. Imádkozhatunk indulásnál a dolgainkért, de nincs jogunk megharagudni Istenre azért, mert nem viszi sikerre nekünk ezeket. nem kötelezhetjük, hogy befejezzen bármit, aminek nem Ő a szer- zője! Vigyázzunk nagyon azzal, hogy belekezdjünk e valamibe csak azért, mert jó ötletnek tűnik. A jó dolgok gyakran ellenségei a leg- jobbnak, amit Isten nekünk szán. Mikor eszedbe jut egy ötlet, szánj rá időt, hogy egyeztess Istennel, igent mond-e rá a szellemed, még mielőtt cselekedni kezdenél!
Isten szava ma hozzád: Bizonyosodj meg róla, hogy az ötleted, amit isteni szikrának gondolsz, valóban Istentől van!