„Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert Ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” —ApCsel 20:35
Évekkel ezelőtt fogalmam sem volt Isten milyen fontosnak tartja azt, hogy adjunk másoknak. Korábban egy önző, önközpontú életet éltem. Küszködtem és harcoltam, hogy boldogságot találjak magamnak, de mégis mindig kimerült voltam, feszült és boldogtalan.
Isten azonban megtanított egy-két dologra a boldogsággal kapcsolatban. Mikor megtanultam, hogy a boldogság, egy hozadéka annak, hogy másokkal jót teszünk, akkor elkezdtem tudatosan úgy élni, hogy naponta figyeltem hogyan segíthetek az embereknek.
A Biblia azt mondja ApCsel 20:35-ben: „Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert Ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”
Ez csodálatos. Adni nagyobb boldogság, mint kapni? Kívülről szemlélve nem tűnik logikusnak. Egy olyan világban és kultúrában élünk, ahol a dolgok megszerzése van a középpontban. Olyan sokszor azokra nézünk, akiknek mindenük megvan, és azt gondoljuk; na ők biztos nagyon boldogok.
De az igazi boldogság abból fakad, ha adunk másoknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliókat kell elajándékoznunk. Isten csak azt kéri, hogy az alapján adj, amid van. Soha nem szeretnék olyanná válni, aki úgy gondolja, hogy: „Már eleget tettem. Nekem ennyi elég”. Valójában ez soha nem hoz elégedettséget. Én annyi embernek szeretnék segíteni, amennyinek csak lehet!
Keress ma valakit, akinek adhatsz! Mindegy mekkora az ajándékod. Mindegy, hogy ez pénz vagy bátorítás, csak adj abból, amid van! Fedezd fel az igazi boldogságot, ami abból fakad, hogy adsz!
Ima
Istenem, tudom, hogy az igazi boldogság abból fakad, ha adok és nem abból, hogy kapok. Szeretnék igazán boldog életet élni. Nem a saját önző vágyaimat előtérbe helyezni, hanem meglátni a környezetemben, hogy kinek adhatok.