Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. —Fil. 4:6
Túl sokszor tekintünk úgy az imára, mint utolsó szalmaszálra, ha már minden kötél szakad. Az okok változatosak – megpróbáljuk magunk megoldani a problémát, azt feltételezzük, hogy Isten túlságosan elfoglalt más dolgokkal, vagy úgy érezzük, hogy haragszik ránk, és nem hallgatja meg az imáinkat. Amikor azonban nem imádkozunk, az eredmény ugyanaz: olyan terheket cipelünk, amelyeket nem kell viselnünk.
Sok hívő számára az élet sokkal nehezebb, mint amilyennek lennie kellene, mert nem vesszük észre, hogy az imádság milyen hatalmas erejű. Ha tudnánk, akkor mindenért imádkoznánk, nem utolsó mentsvárként, hanem első reakcióként. A Jak. 5:13-ban Jakab apostol egy egyszerű, egyszavas megoldást kínál az élet kihívásaira: “Imádkozzék”. Ennek az igeversnek az az üzenete számunkra, hogy bármi történjék is egy nap folyamán, imádságban Istenhez fordulhatunk. Ennek a döntésnek van egy nagy előnye – minél többet imádkozol, annál közelebb kerülsz Hozzá.
Bármikor, amikor problémád van, az ima legyen az első reakciód. Ha szükséged van valamire, ne habozz elmondani Istennek, hogy mi az. Ha elcsüggedsz, vagy úgy érzed, feladnád, Isten legyen az első, akivel megbeszéled, hogyan érzed magad. Ő szeret téged, és amikor imádságban fordulsz Hozzá, meg fogsz lepődni, milyen változást tapasztalsz majd az életedben.
Bármilyen helyzetben is találod magad, az ima legyen az első reakciód, ne az utolsó mentsvárad!
