És senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. —Fil. 2:4
A hívők körében ma nagy probléma az önzés és az énközpontúság. Ha nem vigyázunk, annyira önzővé válhatunk, hogy soha nem ismerjük meg az igazi örömét annak, hogy önfeledten és másokat segítve szolgáljuk Istent. Amikor kinyújtjuk a kezünket mások felé, Isten is kinyújtja a kezét felénk, és gondoskodik a szükségleteinkről. Amit mi megvalósítunk valaki másnak, azt Isten megvalósítja nekünk.
Könnyű megítélni és kritizálni a többi embert, de Isten azt akarja, hogy inkább szeressük őket. Ugyanazt a kegyelmet mutassuk nekik, amit Ő mutatott nekünk. Isten Igéje szerint az irgalom győzedelmeskedik az ítélkezés felett, úgyhogy foglaljuk el magunkat azzal, hogy áldássá váljunk, és az örömünk növekedni fog.
Lehetetlen egyszerre önzőnek és boldognak lenni. Öröm csak akkor van, ha Isten szeretetével fordulunk mások felé. Minél inkább önzőek vagyunk, annál nyomorultabbak leszünk. Sok éven át boldogtalan voltam egyszerűen azért, mert nem tettem semmit másokért. Végül megtanultam, hogy Isten nem “befelé irányuló”, hanem “kifelé irányuló” életre teremtett minket. Ha kinyújtod a kezed, akkor Isten beavatkozik, és minden szükségedet betölti.
Kérd Istent, hogy mutassa meg neked, kinek tudsz ma segíteni, és kit tudsz megáldani.
