Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! (Ézs.41,13.)
Van, hogy ellenállásba ütközünk, ahogy követni akarjuk a szent szellemet, és sokszor ez az ellenállás félelem formájában jelentkezik – nem csak az általános félelmek alakjában, mint félelem egy természeti katasztrófától, szörnyű betegségtől vagy más szerencsétlenségtől – hanem megjelenik egy zavaró szorongás és nyugtalanság bennünk, átlagos, hétköznapi dolgokkal kapcsolatban is. A gonosz még arra is megpróbál rávenni, hogy féljünk bátran imádkozni. Azt akarja, hogy félelemmel közelítsünk Istenhez és ne hittel.
Sok ember mindennapjait szövik át rejtett kis félelmek, olyanokat mondanak, hogy “félek, nem fogok beérni a munkahelyemre a forgalom miatt,” vagy “félek, meg fog égni a sült” vagy “félek, esni fog a szombati meccsen.” Ezek a mindennapi félelmek igazán jelentéktelenek, de mégis félelmek, melyek akadályoznak abban az életstílusban, hogy meghalljuk Isten hangját, hiszen így az aggo dal mainkra koncentrálunk. Ahelyett, hogy hagynánk az ellenségnek, hogy lekössön a kis dolgokkal és megfertőzze az életünket ezekkel az alacsonyrendű, folyamatos félelmekkel, inkább imádkozzunk és bízzunk Istenben.
Az a mottóm, hogy “Imádkozz mindenért és semmitől se félj”. Mikor olyan életstílust fejlesztünk ki, ahol beszélünk Istennel, és Rá figyelünk, agresszívan ellene kell állnunk a kis félelmeknek, szokásoknak és gondolkodási mintáknak, melyek nem segítik elő és nem támogatják az imádkozást. A szent szellem segíteni akar nekünk ebben, meg kell kérnünk, hogy vezessen ki minket a negatív szokásokból egy pozitív hozzáállásba, Melyáltal rendszeresen kapcsolódhatunk Istenhez hitben a nap folyamán. Hogyha folyamatosan engedjük a szent szellemnek, hogy így vezessen, imádkozásunk és Isten hangjának érzékelése olyan könnyűvé és megszokottá válik majd, mint a lélegzés.
Isten szava ma hozzád: Imádkozz mindenért, és semmitől se félj.