Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban! —Zsolt. 27:14
Mikor Istenre “várunk” nem vagyunk lusták vagy passzívak, igazából nagyon is aktívak vagyunk szellemileg. Talán nem “csinálunk” semmit, de bízunk benne, hogy Isten megteszi, amit kell. Gyakorlatilag azt mondjuk, “Uram, nem próbálom ezt megoldani saját erőből. A Te szabadításodra várok. És élvezni fogom az életemet, mialatt Rád várok.”
A sátán azt akarja, hogy frusztráltak legyünk attól, hogy megpróbáljuk megoldani a saját problémáinkat. Ő utálja az örömünket. Azt akarja, hogy minden mást lássunk, csak ne örömöt, mert az Úr öröme a mi erősségünk (Nehémiás 8:10). Az aggódás elveszi az erőnket, az öröm azonban energiát ad.
Megvan a kísértés részünkről, hogy nem tesszük meg a részünket, ha nem aggódunk, vagy nem próbáljuk kitalálni a megoldást a problémáinkra, ez azonban inkább hátráltatja a szabadulásunkat, semmint segítené. Nem felelőtlenség élvezni az életet, miközben Istenre várakozunk, és arra számítunk, hogy Ő megteszi, amit mi nem tudunk!
Ne félj, a harc nem a tiéd, hanem az Úré!