Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. (Máté 23:25)
Jézus gyakran megfenyítette kora vallási vezetőit, mert bár sok jócselekedetet vittek véghez, mindezeket rossz motívációval tették. A rengeteg vallásos cselekedet nem mindig jelenti azt, hogy az illető közel áll Istenhez. Hiszem, hogy a vallásos tevékenység még távol is tarthat minket attól, hogy bensőséges kapcsolatunk legyen Istennel és meghalljuk a Hangját.
Jézus azért halt meg, hogy megnyissa az utat számunkra az Istennel való bensőséges kapcsolathoz, és ez a kapcsolat előrébb való bármilyen jócselekedetnél. Lehetséges vallásos dolgokat tenni úgy is, hogy a szívünk távol van Istentől. ezért gyakran kellene “motíváció ellenőrzést” tartanunk. Istent jobban érdekli a miért, s nem annyira az, hogy mit teszünk, mikor vallásos cselekedetekről van szó. Azt mondja, az igaz vallásosság meglátogatni, segíteni, törődni az árvákkal és özvegyekkel nyomorúságukban (lásd Jak. 1:27). Isten inkább azt akarja, hogy őszintén szeressük a sebzett embereket, és törődjünk velük, s nem azt, hogy megpróbáljuk lenyűgözni egymást hosszú, ékesszóló imákkal.
A vallásos emberek sok dolgot inkább azért tesznek, hogy növeljék hírnevüket, s nem azért, hogy Istent szolgálják. Mindenféle jócselekedetben részt vesznek, de ritkán, vagy egyáltalán nem osztják meg Istennel, mi van a szívükben, vagy engedik neki, hogy Ő ossza meg velük szívének gondolatait. Ritkán hallják meg igazán Isten hangját, vagy vannak mély közösségben Vele.
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Koncentrálj az Istennel való kapcsolatodra, ne a vallásosságra!