Őbenne van bátorságunk (kurázsink és önbizalmunk) és szabad utunk (Isten fesztelen megközelítéséhez szabadsággal és félelem nélkül) bizodalommal a benne való hit által. (EF 3:12)
Soha nem kellene bizonytalannak érezni magunkat, mikor Isten elé megyünk imában. Ő ismeri minden gyengeségünket, és mégis szeret minket. Isten az elegendőnél többet akar adni nekünk, nemcsak pusztán eleget, és nekünk bátran kell kérnünk.
Isten elé menni bátran imában olyan, mint bemenni a bankba pénzt kivenni. Ha tudom, hogy van a bankban ötven dollárom, mert múlt héten betettem oda, akkor nem habozok odalépni a pulthoz, hogy kivegyem az ötven dolláromat. Tudom, hogy van pénzem, ami az enyém, és kivehetem a bankból, ha akarom.. Mikor bemutatom a csekkemet, teljes mértékben számítok az ötven dollárra. Ugyanilyen bátorsággal kellene Isten elé is mennünk, nem a saját igaz voltunk miatt, hanem, mert abban a kiváltságban van részünk, hogy örököstársai lehetünk Jézusnak. Meg kell értenünk, mi az, ami Jézus miatt elérhető számunkra, és magabiztosan kell imádkoznunk, teljes várakozással, hogy meg fogjuk kapni, ami hozzánk tartozik. Isten hihetetlen gondoskodást tett elérhetővé számunkra Krisztusban, és nekünk egyszerűen csak kérnünk kell Jézus nevében azokat az áldásokat, amiket Ő már megvásárolt számunkra. Mikor a méltatlanság érzéseivel küszködünk, forduljunk Isten igéjéhez, és hagyjuk, hogy emlékeztessen minket, milyen kiváltságok birtokosai vagyunk Isten gyermekeiként. Kérjük a szent szellemet, hogy segítsen nekünk bátran belépni Isten jelenlétébe, és megkapni a szükséges segítséget, mert “Maga a lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak,” (Róm 8:16– 17). Ő szólni fog hozzánk és emlékeztet, hogy Istenhez tartozunk!
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Isten gyermeke vagy, és Ő keresi az alkalmat és vágyik rá, hogy jó legyen hozzád.