Hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. —1 Pét. 1:7
Naponta sok próbatétel vár ránk. Például a főnökünk azt mondja, hogy tegyünk meg valamit, amit nem akarunk. Vagy épp be akarunk állni egy parkolóhelyre, amikor valaki jön és elhappolja azt. Vagy valaki durván beszél velünk, pedig szívességet tettünk neki. Az 1Pét. 4:12-ben Péter azt mondja nekünk, ne csodálkozzunk, és ne értetlenkedjünk a próbák miatt, amelyeket ki kell állnunk, mert Isten ezek által próbára teszi a “minőségünket”, vagyis a jellemünket. Péter a saját életéből tudta, micsoda értéket képvisel a próbatétel. Mindannyian átmegyünk próbákon, és nem szabad zavarba jönnünk amiatt, hogy miért jönnek ezek a próbák az utunkba. A szívünk azért próbáltatik meg, hogy bebizonyosodjék, milyen a jellemünk.
Minden alkalommal, amikor Isten próbát ad elénk, abból tudjuk megmondani, hogy milyen messzire jutottunk, és milyen messzire kell még mennünk, hogy hogyan reagálunk erre a próbára. Amikor próbák és próbatételek között vagyunk, előjöhet a szívünk olyan hozzáállása, amiről nem is tudtunk. Ez egy jó dolog, mert soha nem juthatunk el oda, ahová el kell jutnunk, ha nem ismerjük fel, éppen hol tartunk.
Minden, amit Isten megenged az életünkben, a javunkat szolgálja, még akkor is, ha az adott pillanatban nem érezzük tőle jól magunkat.
