„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” Fil 3:12
Sok ember annyira fél attól, hogy hibázik, hogy inkább nem csinál semmit. Csak tétlenül ül, és azt mondja: „Mi van ha tévedek? Mi van, ha elvétem Istent?”
Tudod mit mondott nekem egyszer Isten? Azt mondta: „Ha eltévesztesz engem, én megtalállak.”
Ha épp bolyongunk valahol, és nem vagyunk biztosak benne, hogy merre járunk, egyszerűen csak emeljük fel a kezünket, és mondjuk azt: „Jézus gyere értem! Annyira összezavarodtam. Azt hiszem rossz döntést hoztam.”
Isten tudja, hogy nem lehetünk tökéletesek, ezért küldte el értünk a Fiát, tökéletes áldozatként. Mi pedig törekszünk a tökéletesség felé. A Filippi 3-ban Pál apostol arról beszél, hogy a múltat elfelejtve igyekezni kell előre, a cél irányába.
Isten arra hív, hogy igyekezzél előre menni. Ne élj tovább a hibázástól való folyamatos félelemben, mert mindenki hibázik, és kész. Isten nem kéri, hogy ne kövess el hibát. Arra hív, hogy indulj előre, bízva az Ő vezetésében. Arra kér, hogy hívd segítségül. Ne élj a tökéletlenségedtől való félelemben! Higgy abban, hogy Isten számodra tökéletes tervet készített elő!
Ima: Istenem, nem akarok a félelemtől lebénulva élni, mindig attól rettegve, hogy nem csinálok valamit tökéletesen, és hibázni fogok. Segíts, hogy Rád fókuszáljak. Tudom, hogy amikor segítségül hívlak, segítesz, hogy előre haladjak.