Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: “Akarsz-e meggyógyulni?” —Ján. 5:5– 6
Sok-sok évig ez volt a szívemben, “Miért én, Istenem?”, ez töltötte ki a gondolataimat, és hatással volt a hozzáállásomra. Az önsajnálat pusztájában éltem, és ez nemcsak a saját szempontomból, hanem a családom és Isten terve szempontjából is problémát jelentett. Úgy éreztem, mintha tartoznának nekem azért, hogy rosszul bántak velem gyermekkoromban, de emberektől vártam, hogy ezt fizessék vissza nekem, pedig Istent kellett volna keresnem ezzel.
Mikor Jézus találkozott azzal az emberrel, aki 38 éve feküdt a Bethesda vizének partján csodára várva, megkérdezte tőle, komolyan meg akar-e gyógyulni. Sokan szeretnének csodát, de mint a történetünkben szereplő ember, nem hajlandóak feladni mások hibáztatását és az önsajnálatot.
Isten szépséget akar adni hamu helyett, de hajlandónak kell lennünk elengedni a hamvakat! Ez azt jelenti, hogy felhagyunk mások hibáztatásával, az önsajnálattal és a keserű hozzáállással. Ez a nap mindenki számára új kezdet lehet, aki kész elfelejteni a múltat és valóban követni Jézust!
Lehetünk szánalommal teljesek vagy erőteljesek, a kettő egyszerre nem megy. Döntsd el, hogy felhagysz az önsajnálattal, és szabad leszel.