A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. —Gal. 6:9
A Galata 6,9-ben szereplő, “elfáradás” és “lankadás” arra utal, amikor az elménkben feladjuk. A Szent Szellem azt mondja nekünk, ne adjuk fel fejben, mert ha kitartunk, végül jó dolgokat fogunk aratni.
Gondolj Jézusra! Rögtön azután, hogy megkeresztelkedett, és beöltötte a Szent Szellem, a pusztába vezetett útja, hogy ott megkísértse és próbára tegye a gonosz. Nem panaszkodott és nem csüggedt el, nem lett depressziós. Nem gondolkodott vagy beszélt negatívan. Nem zavarodott össze azáltal, hogy megpróbálja kitalálni, miért kell ezen keresztülmennie. Győztesen átment minden próbán (Luk. 4:1-13).
El tudod képzelni, hogy Jézus járja az országot, arról beszél tanítványaival, mennyire nehéz ez az egész? Látod Őt, ahogy azt latolgatja, milyen kemény lesz a Kereszt… vagy mennyire halálra van rémülve az eljövendő dolgoktól… vagy, hogy mennyire frusztráló, hogy nincs fedél a Feje felett, nincs ágya, ahol álomra hajthatná fejét?
Jézus a Mennyei Atyjából nyerte erejét, és győztes lett. Az Ő Szelleme bennünk lakik, és ez az erő számunkra is elérhető, hogy kitartsunk, bármivel is nézünk szembe.
Mi is kezelhetjük úgy a helyzetet, ahogy Jézus tette – mentálisan felkészülve, “győzelmi gondolkodással” inkább, s nem “feladom-gondolkodással”.