„Mi pedig miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségére.”2Kor 3:18
Oly sokszor kifele mást mutatunk, másképp viselkedünk, mint akik belül vagyunk. Mivel vannak gyengeségeink, hibáink, félelmeink – olyan dolgok, melyek miatt úgy gondoljuk, hogy az emberek nem fogadnának el, vagy nem vagyunk szerethetőek – inkább elrejtjük ezeket az emberek elől. Ezért álarcokat hordunk.
Az álarc veszélye az, hogy nem minket mutat. Amit mások látnak az egy hazugság. Nem ezek vagyunk, és nem erre születtünk. Megváltoztathatjuk a külsőségeket, de nem tudjuk megváltoztatni azt, akik mélyen legbelül vagyunk – csak Isten képes megváltoztatni a szívünket.
Fel kell ismernünk, hogy Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk és soha nem fog kevésbé szeretni.
Van még több jó hírem is. A 2Kor 3:18 azt mondja, hogy Isten egyre inkább a saját képmására formál át minket, kijavítva a hibákat, amiket mi el akartunk fedni.
Bízz benne annyira, hogy leveszed az álarcot! Meglátod – ahogy én is megtapasztaltam – hogy lépésről lépésre átformálódsz Isten képmására.
Ima:
Uram, gyakran álarcot viselek, hogy jobban beilleszkedjek és elfogadjanak. Mostantól azonban csak a Te elismerésedre vágyom. Áraszd rám a szeretetedet, és formálj át a képmásodra!