Ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.. Luk. 4:32
Úgy gondolom, sokszor hagyjuk, hogy az, aminek rendkívül különlegesnek kellene lennie számunkra – amiért rendkívül hálásnak kellene lennünk – túlságosan is hétköznapivá váljon. Néhány évvel ezelőtt “imamormogtam” az Úrnak (imádkoztam, de közben egyfajta zúgolódás volt), és azt mondtam: “Uram, miért nem történnek olyan izgalmas, különleges dolgok az életemben, mint régen, amikor először kezdtelek megismerni Téged?”.
És soha nem fogom elfelejteni, mit mondott az Úr olyan világosan a szívemnek. Azt mondta: “Joyce, én még mindig mindig ugyanazokat a dolgokat teszem, csak te már megszoktad”. Jaj!
Hiszem, hogy ha továbbra is álmélkodunk azon, amit Isten tesz az életünkben – még az apró dolgokon is – akkor soha nem maradunk remény nélkül. Bátorítalak, hogy vedd észre, amid van, légy hálás, és döntsd el, hogy álmélkodva élsz, leesett az állal, tágra nyílt szemmel, “Hűha! Ez Isten volt!” ámulattal.
Hálaadó ima
Hálás vagyok, Uram, hogy mindig különleges dolgokat teszel az életemben, és imádkozom, hogy felismerjem ezeket, túláradóan magasztaljalak, és hálát adjak Neked. Segíts, hogy álmélkodva éljek!