Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. (1 MÓZ 32:27)
Van, hogy néhány szóban vagy mondatban imádkozol valamiért egyszer, és soha többé nem jön fel benned újra a téma. Máskor pedig egy személy vagy helyzet újra és újra a szíveden van, és egyszerűen tudod, hogy még imádkoznod kell érte. Mikor a szent szellem valamit rádterhel újra és újra, akkor valószínűleg arra indít, hogy állhatatosan imádkozz tovább, olyan imákat mondj, melyek visszautasítják, hogy feladd.
Életemben vannak dolgok, melyekről tudom, hogy Isten akaratával összhangban vannak, mert világosan beszél ezekről Igéjében. Mikor ezekért imádkozom, és nincs áttörés, Isten elé megyek, és azt mondom, “Itt vagyok újra. És Istenem, nem tiszteletlenségből mondom, de nem maradok csendben, míg nem lesz áttörés.” Van, hogy azt mondom, “Újra kérlek Uram, és addig foglak kérni, míg meg nem látom a győzelmet ezen a területen.” Máskor egyszerűen megköszönöm Istennek, hogy munkálkodik, és emlékeztetem rá, hogy győzelemre számítok. Olyannak kell lennünk, mint Jákób, “nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.” Isten valóban megáldotta Jákóbot, és azt mondta, azért tette, mert olyan ember volt, aki tudta, hogy küzdjön meg emberekkel és Istennel. Más szóval Jákób állhatatos volt, és nem adta fel. (1 Móz 32:24-28)!
Mikor ismerem Isten akaratát, azzal összhangban tudok imádkozni, és nem vagyok hajlandó feladni. Isten gyönyörködik egy elszánt emberben, és Igéjében bátorít minket, ne lankadjunk, ne fáradjunk meg. Az állhatatosság kifizetődik, szóval ragaszkodj céljaidhoz életed minden területén, beleértve ima megbízatásaidat is. eltökéltsége miatt Jákób megküzdött Istennel és az emberekkel, és győzött, új nevet kapott jutalmul, és újrakezdhette életét.
ISTEN SZAVA MA HOZZÁD:
Isten gyönyörködik a tiszteletteljes állhatatosságban.