Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. —Zsolt.33:20
Mindent azonnal akaró, gyors tempójú társadalmunkban gyakran hiányzik az Úrra való várakozás szellemi fegyelme. Mindent akarunk, és most azonnal! De ha mindig ennyire sietünk, akkor kimaradunk az Istennel való szoros közösségből, amelynek kialakulásához idő kell. Isten beszélni akar a szívünkhöz, bárcsak lenne türelmünk rá, hogy meghallgassuk.
Illés olyan ember volt, aki ismerte a türelem titkát. Miután megölte Baál prófétáit, értékes leckét kapott az Istenre való várakozásról. Az Úr azt mondta Illésnek, hogy menjen a hegy tetejére és várjon. Nagy szél támadt, aztán nagy földrengés és nagy tűz támadt, de az Úr egyikben sem volt benne. Gondoljuk el, mit mond az 1 Királyok 19:12: “A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Az Úr szelíd, halk hangon szólt, a szél, a földrengés és a tűz után. Ha Illés türelmetlenül imádkozott volna, nem hallotta volna meg az Úr hangját.
Dávid is megtanult az Úr házában várakozni, és “lássa milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessen templomában.” (Zsolt. 27:4). Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk imádkozni, dönthetünk úgy, hogy türelmesen várunk, és hallgatjuk az Ő Igéjét. A várakozás és a hallgatás leveszi rólunk a figyelmet, és Arra helyezi át, aki a válasz minden szükségünkre.
Gyakran a csendben mozdul Isten ereje a leghatalmasabban. Engedd, hogy a Szent Szellem megtanítson arra, hogyan várj az Ő jelenlétében.
