„Uram, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.” (2Krón.20,6.)
Mikor Jósafát királynak problémája volt, az Úrhoz ment. Azonban nem azért ment, hogy a gondjáról váltson szót Vele, hanem azért, hogy az Úrról beszéljen, kicsoda Ő. Ahelyett, hogy egyszerűen a bajainkat ecseteljük Istennek, Róla is beszélnünk kell. Arról, hogy milyen csodálatos, milyen jó volt eddig hozzánk, mit tett értünk a múltban, és mit tud még megtenni, hiszen olyan nagyszerű. Miután így imádtuk és dicsőítettük Őt, már beszélhetünk a problémáról.
Eszembe jut néhány ember, akik csak akkor hívnak, ha gondjuk van, és ez bánt engem, mert azt érzem, hogy nem én érdeklem őket, csak az, amit tenni tudok értük. Biztos vagyok benne, hogy neked is volt már ilyen tapasztalatod, és ugyanezt érezted. Ezek az emberek a barátaimnak hívják magukat, de a valóságban nem azok. Biztos, hogy a barátok baj esetén is barátok, de nem csak akkor. A barátok a jó időkben is azok. Nemcsak arra kell időt szánnunk, hogy a problémáinkról beszélünk, hanem bátoríthatjuk is őket, kimutathatjuk a megbecsülésünket irántuk, és támogathatjuk egymást szavakkal és tettekkel.
Mikor ma időt töltesz Istennel, dicsérd Őt, és mondd el mindazt a jót, amit tesz érted, mielőtt még megemlítenéd a gondjaidat.
Ábrahám Isten barátja volt. Én is az akarok lenni, és hiszem, hogy te is. Isten nem egyszerűen a problémamegoldónk, Ő a mindenünk.
Isten szava ma hozzád: Beszélj Istennek arról, hogyan látod Őt, mielőtt magadról beszélnél.