„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Apcsel 1:8
Emlékszem, amikor újjászületett kereszténnyé váltam, rögtön aktívan bekapcsolódtam a gyülekezeti életbe, de még nem sikerült legyőznöm a problémáimat. Azt gondoltam, ha keresztényként viselkedek, és úgy teszek, mintha összeszedett lennék, akkor boldog leszek. De nem volt elég, hogy csak tettem a helyes dolgokat, valójában belülről kellett megváltoznom.
Apcsel 1:8 arról szól, hogy erőt kapunk, hogy tanúk legyünk. Figyeld meg a különbséget, nem tanúságot tegyünk, hanem tanúk legyünk. Tenni valamit az egész más, mint valaminek lenni. A külsőm ki volt fényesítve, de belülről egy romhalmaz voltam. Ezért előfordult, hogy a belső felhalmozott feszültség felrobbant, és mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy nem egészen olyan vagyok, mint amilyennek látszom.
Nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam arra a pontra, amikor kétségbeesetten vágytam Isten mozdulására az életemben. Tudtam, hogy van több is, mint amit korábban megtapasztaltam Vele kapcsolatban. Imában kiáltottam Hozzá segítségért. Ő pedig erőteljesen megérintette az életem. Szent Szelleme kiáradt rám, és addig nem tapasztalt, igaz szeretettel töltött el Isten és az ő Igéje iránt. Többé már nem kellett tettetnem magam.
Bátorítalak, hogy fogadd el a Szent Szellemnek ugyanezt az erejét! Engedd, hogy elvezessen arra az állapotra, hogy többé ne „tegyél”, hanem „legyél”.
Ima:
Szent Szellem, adj erőt, hogy többé ne csak tegyek, hanem legyek. Szeretni és követni akarlak a bensőm legmélyéből.