Aki által kegyelmet és apostolságot kaptunk…:, akik közé tartoztok ti is, mint Jézus Krisztus elhívottai. Róm. 1:5–6 (kiemelés a szerzőtől)
Az egyik első dolog, amit megkérdezünk, amikor meghívást kapunk egy partira, hogy “Mit vegyek fel?”. A legtöbben azt szeretjük a legjobban, ha úgy érezzük, jöhetünk, ahogy vagyunk. Tetszik, amikor lazíthatunk és önmagunk lehetünk. Szeretem ezt az Igét, mert az elfogadás üzenetét hordozza.
Isten elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, és egész életünk során azon dolgozik, hogy segítsen minket abban, hogy azzá váljunk, amivé Ő akar tenni minket. A kegyelem ott találkozik velünk, ahol vagyunk, de hála Istennek, soha nem hagy ott, ahol ránk talált.
Isten az Ő Szent Szelleme által munkálkodik benned, és meg fogsz változni! Nem kell azonban várnod, hogy eljöhess Hozzá. Hála Neki, most is jöhetsz, úgy ahogy vagy. Nem kell a távolban állnod, hallgatva a zenét; hivatalos vagy a partira.
Hálaadó ima
Köszönöm Neked, Atyám, hogy úgy szeretsz engem, ahogy vagyok. Tudom, hogy munkálkodsz az életemben, hogy pozitív változást hozz, de köszönöm, hogy így is szeretsz és elfogadsz engem ebben a folyamatban. Köszönöm a Te kegyelmedet, amely lehetővé teszi, hogy úgy jöjjek Hozzád, ahogy vagyok.