Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. (Zsolt. 42,2–3)
ok évig jártam gyülekezetbe anélkül, hogy tudtam volna Isten beszélni akar hozzám, bár őszintén szerettem Őt. Betartottam minden vallásos szabályt és ünnepet, minden vasárnap ott voltam istentiszteleten. Mindent megtettem akkori tudásom szerint, de ez
nem volt elég, hogy kielégítse Isten iránti szomjamat.
Minden pillanatomat tölthettem a gyülekezetben vagy bibliata- nulmányozással, de az sem csillapíthatta szomjamat az Úrral való mélyebb kapcsolat iránt. Beszélnem kellett Vele a múltamról, és hal- lanom kellett, mit mond a jövőmről. Azonban azt senki sem tanította nekem, hogy Isten közvetlenül hozzám akar beszélni. senki sem kí- nált megoldást szellemi sóvárgásomra.
Ahogy végigolvastam a Bibliát, megtanultam, hogy Isten beszélni akar hozzánk, és be akarja tölteni vágyódásunkat az iránt, hogy Ő jelen legyen és cselekedjen az életünkben. tervei vannak velünk – tervek, melyek békességet és megelégedést hoznak számunkra, és azt akarja, hogy tudásra és megértésre tegyünk szert Róla és Aka- ratáról isteni vezetése által.
Istent minden érdekli, ami téged is érdekel, és az a terve, hogy életed minden részletébe bevonódjon. Az, hogy ezt az igazságot tudom és hiszem, a Vele való utamat inkább kalanddá változtatta, mintsem vallásos kötelességgé.
Isten szava ma hozzád: Töltsd úgy a mai csendességed egy részét, hogy csendben vagy! Csendesedj el, és hall- gasd, mit akar Isten mondani neked!