„Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei.” —Ef 5:1
Kereszténynek lenni nem csak annyit jelent, hogy hetente eljárunk a gyülekezetbe. Ki kell fejlődnie bennünk Isten jellemének, hogy mások számára is láthatóvá váljon, hogy Jézus gyakorlatban is munkálkodik.
Az Efézus 5:1 azt mondja, hogy Isten „utánzói”, követői vagyunk. Sajnos sokkal könnyebb ezt mondani, mint megtenni.
Sokszor teszünk olyat, ami egyáltalán nem tükrözi Istent. Ilyenkor könnyű elcsüggedni, feladni, kárhoztatni magunkat, mert hibáztunk.
Hálásak lehetünk, mert Istent nem zavarja, hogy még nem értünk a célba. Tudja, hogy emberek vagyunk. Tudja, hogy nem leszünk hirtelen, egyik napról a másikra olyan mint Ő, de szeretné, ha növekednénk ebben. Nem egy megrekedt életre vagyunk hívva, ami nem mozdul előre hitben. Hol lenne abban a kaland? Fontos, hogy amikor visszatekintünk az életünkre, meglássuk azokat a változásokat, amik már megtörténtek.
Én farizeus voltam. Szerintem a farizeusok vezetője is lehettem volna. Igazi vallásos ember voltam, de nem tettem semmit, hogy ténylegesen bemutassam Istent. Aztán Isten rávezetett, hogy feltegyem magamnak a kérdést: Mit teszek, hogy egyre inkább olyanná váljak, mint Isten? Tényleg segítek másokon? Vagy csak azért vagyok ebben az egészben, hogy Isten jobbá tegye az életem?
Ha már eljutunk oda, hogy kérdéseket teszünk fel, akkor az a lehető legjobb hely. Innentől folyamatosan törekszünk olyanná válni, mint Krisztus. Azonban figyelj oda, hogy ne ess a tökéletességre törekvés és a kárhoztatás csapdájába! Mindannyian követünk el hibákat, de az a fontos, hogy hajlandók legyünk naponta, lépésenként, egyre inkább olyanná válni, mint Isten.
Ima
Istenem, Köszönöm, hogy bár látod a hibáimat, még mindig szeretsz és segítesz neked tetsző életet élni. Nem akarok elcsüggedni a hibáim miatt és nem akarok ugyanaz maradni. Azt választom, hogy Téged követlek és egyre inkább olyanná válok, mint Te