Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem. —Zsolt. 63:9
Emlékszem az ürességre, amit évekkel ezelőtt éreztem, amikor rájöttem, hogy néha volt ugyan részem átmeneti boldogságban, de mély, kielégítő örömben nem. Az Istennel való kapcsolatom olyan volt, mint zsidóké, akik csak távolról láthatták Istent, míg Mózes szemtől szemben beszélgetett Vele. Szerettem volna közelebb kerülni Istenhez, de fogalmam sem volt, hogyan csináljam.
Talán épp azt éled át, amin én is keresztülmentem. A törvény szerint éltem, azt tettem, amit a gyülekezetem tanított, és vártam, hogy a jó cselekedetek rutinja elhozza a békét, az örömöt és a szellemi erőt, amit az Ige ígér. Ehelyett mélységesen elcsüggedtem, úgy látszott, semmi sem működik. Csak akkor kezdtem el az Úrtól kapott békességgel és elégedettséggel élni, amikor megtanultam, hogy ne próbáljak meg annyi mindent “tenni” Istenért, hanem csak “legyek” a Vele való kapcsolatban.
Ha Isten áldásait és erejét akarod, akkor vágyakozz utána, és kövesd Őt. Tedd félre a többi dolgot, és menj utána. Tedd azt, amiről Dávid beszélt a Zsoltárok 27:4-ben: Kötelezd el magad egy dologra – Isten nyilvánvaló jelenlétére.
Az egyetlen dolog, ami igazán kielégíti a belső vágyakozást az, hogy ma közelebbről ismerjük Istent, mint tegnap.
