Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.” (Luk.18,17.)
Isten meghallja a legegyszerűbb, alig hallható kiáltást is. és elfogadja a leggyerekesebb kéréseket is. négy gyermeket neveltem fel, és most kilenc unokám van – és állítom, a gyerekekre sok mindent mondhatunk, de hogy nem komplikáltak, az biztos. Gond nélkül tudatják veled, mit akarnak, a karjaidba futnak ha félnek, nagy, cuppanós puszit adnak néha minden látható ok nélkül. Mikor kérdeznek valamit a szüleiktől, teljes mértékben elvárják, hogy azok válaszoljanak, és nekünk is ugyanígy kellene lennünk, mikor Istennel beszélünk. A gyermekek nem elég kifinomultak ahhoz, hogy elrejtsék, mi van a szívükben, vagy mit éreznek, ennek köszönhetően a velük való kommunikáció könnyű és üdítő lehet.
Isten is azt akarja, hogy ilyenek legyünk, mikor Vele beszélünk. Gyermeki egyszerűséggel kell Istenhez közelítenünk, és mohó várakozással kell várnunk, mit akar mondani nekünk. Ahogy a gyermekekben ott van a természetes késztetés, hogy teljesen megbízzanak a szüleikben, úgy nekünk is nyíltan, tisztán és kétségektől mentesen kell bíznunk Isten hangjában. Mikor egyszerű, gyermeki hittel imádkozunk, megtapasztalhatjuk Isten csodatévő erejét, és meglátjuk a változást.
Isten szava ma hozzád: Mikor ma imádkozol, szólítsd „Apunak” Istent, és bízd Rá magad teljesen.