„Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát.” Gal 6:3
A Biblia folyamatosan óv minket a büszkeségtől. Én sem tudom eléggé hangsúlyozni a büszkeség veszélyeit. Amikor engedünk a büszkeségnek, akkor teret engedünk az ellenségnek, hogy befolyása legyen felettünk.
Amikor túl sokat gondolunk magunkról, az azt eredményezi, hogy másokat kevésbé értékelünk, elfelejtünk bízni Istenben, és figyelmen kívül hagyjuk azt az igazságot, hogy Isten nélkül senkik nem vagyunk.
Ez a fajta hozzáállás és gondolkodás utálatos az Úr előtt. Kell, hogy legyen bennünk egy szent félelem a büszkeségtől. Emlékeznünk kell arra, hogy különlegesek és értékesek vagyunk, mert Isten szeret és megbocsátott, nem pedig azért, mert magunktól nagy dolgokat vittünk véghez.
Fontos megérteni, hogy bármikor is jeleskedünk valamilyen területen, az kizárólag Isten kegyelme miatt lehetséges. Abban a pillanatban, amikor azt hisszük, mi értünk el nagy dolgokat a saját erőnkből, akkor már beengedtük a büszkeséget.
Ne felejtsd el, Istenhez tartozunk. Ahelyett, hogy eltúlzott véleményed lenne magadról, összpontosíts Isten nagyságára és az Ő irántunk való szeretetére. Csak kegyelem által sikerül véghezvinni, amire elhívott minket.
Ima:
Istenem, minden jó az életemben Tőled származik. Ezért megalázom magam Előtted, megtérek a büszkeségből, amihez eddig esetleg ragaszkodtam, tudom, hogy amikor sikeres vagyok vagy kiemelkedő valamiben, az csak a Te kegyelmed és jóságod által lehetséges.