És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. —M t. 6:12
Jézus gyakran beszélt arról, hogy meg kell bocsátani másoknak. Ha szoros kapcsolatban akarunk élni Istennel, fontos, hogy gyorsan megbocsássunk. Minél gyorsabban bocsátunk meg, annál könnyebb békében élnünk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy még azelőtt foglalkozzunk a problémával, mielőtt az gyökeret verne az érzelmeinkben. A keserűséget sokkal nehezebb kihúzni, ha már hosszú, erős gyökerei vannak.
Amikor neheztelünk valakire, nem azt a személyt bántjuk – csak saját magunkat. Ha megbocsátatlanságot táplálunk másokkal szemben, az nem őket változtatja meg, minket azonban igen. Savanyúak, keserűek, szerencsétlenek leszünk, és nehéz lesz minket elviselni. Gondoljatok erre így: amikor azt hiszed, hogy neheztelsz, valójában a neheztelés tart téged fogva.
A megbocsátatlanság a Sátán megtévesztő módszere, hogy rabságban tartson minket. Azt akarja, hogy azt higgyük, bosszút állunk, megvédjük magunkat attól, hogy újra megbántsanak, de egyik sem igaz. A megbocsátás hiánya továbbra is fájdalmat okoz neked, és megakadályozza, hogy közelebb kerülj Istenhez.
Ha valaki megbántott téged, arra bátorítalak, kérd Istentől a kegyelmet, hogy megbocsáss annak a személynek, akire haragszol. Ettől a ponttól fogva tartsd távol a szívedet és az életedet ettől a negatív, romboló érzelemtől.
Csak akkor lehet jó érzelmi egészséged, ha elengedsz minden keserűséget és megbocsáthatatlanságot.
