Ne félj, mert meg nem szégyenülsz, és ne pirulj, mert meg nem gyaláztatol, mert ifjúságod szégyenérõl elfeledkezel, és özvegységednek gyalázatáról többé meg nem emlékezel. —Ézs. 54:4
Fontos, hogy elfogadjuk és szeressük önmagunkat. Kérdezd meg magadtól, hogy szereted-e magad. Ha nem szereted magad, akkor nehezen fogsz másokat is szeretni. Ha elégedetlen vagy magaddal, akkor másokkal is nehezen fogsz kijönni.
Ha szoros kapcsolatban vagyunk az Úrral, akkor nyugodtak és könnyedek lehetünk, mert tudjuk, hogy elfogadásunk nem a teljesítményünkön vagy tökéletes viselkedésünkön alapul, hanem azon a munkán, amit Krisztus értünk és bennünk végzett. Az egész a Jézussal való személyes kapcsolatunkon alapul.
Magunkat szeretni egyszerűen azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat Isten teremtményének. Nem kell, hogy minden, amit teszünk tetsszen ahhoz, hogy szeressük és elfogadjuk magunkat. Isten feltétel nélkül szeret minket, és még ha hibázunk is, akkor sem vagyunk kevésbé az Ő gyermekei.
Arra bátorítalak, hogy minden reggel nézz a tükörbe, és mondd azt: “Szeretem magam. Isten gyermeke vagyok, és Ő szeret engem. Vannak ajándékaim és tehetségem. Különleges ember vagyok –szeretem és elfogadom magam”. Ha ezt megteszed, és tényleg elhiszed, az csodákat fog művelni abban, hogy elfogadd azt a személyt, akinek Isten teremtett téged.
Megbékélhetsz a múltaddal, elégedett lehetsz a jeleneddel, és biztos lehetsz a jövődben, tudván, hogy ezek Isten szerető kezében vannak.
